Az emberek régi vágya, hogy bőrüket díszítsék, ezt már a kőkorszaki sírok mellékletei és az időszámításunk előtti 7. évezredből származó sziklarajzok bizonyítják. Számos ókori és későbbi leírás is dokumentálja a testékszerek használatát.

A modern társadalmakban a nők fülbevaló-viselete régóta elfogadott, de a piercing más területekre történő behelyezése az utóbbi évtizedekben terjedt el széles körben. Elsősorban a fiatalok divatja, de napjainkban már az idősebb generáció idegenkedése is kisebb, nem ritka, hogy középkorú betegem is piercinget visel.

A piercing tipikus helyei: a fül, szemöldök, orr, ajak, nyelv, emlőbimbó, köldök és a nemiszervek, de elmondható, hogy kevés olyan bőrterület van, ahová ne próbáltak volna már piercinget elhelyezni.

Okozhat-e betegséget, fertőzést a piercing?

Mivel a behelyezéskor viszonylag lassan gyógyuló seb keletkezik és a viselés tartama alatt intenzív kapcsolat jön létre a testékszer idegen anyaga és a bőr között, természetes, hogy a piercingek elsősorban bőrgyógyászati, szájsebészeti, illetve urológiai/nőgyógyászati helyi szövődményeket okozhatnak A Nagy-Britanniában megkérdezett háziorvosok legalább 90%-a látott már piercing okozta szövődményt, úgy becsülik, hogy a piercinget viselők kb. 30%-ánál alakul ki valamilyen szövődmény.

A piercing helyétől független szövődmények: 

Fertőzések, idegentest-reakciók, kontakt allergia kialakulása, hegek, keloid kialakulása, érzészavarok és a dísz kiesése, kiszakadása.

A fertőzések zömét a szokványos gennykeltő baktériumok – a Staphylococcusok és a Streptococcusok – okozzák. Ritkábbak, de klinikailag igen jelentősek a piercing okozta életveszélyes szisztémás (a szervezet egészét érintő) fertőzések. Az ékszer behelyezésekor átvihető a HIV-fertőzés, a hepatitis A,B,C típusa, a herpesz, a vérbaj, a HPV-fertőzések, a tetanusz. Ritkán piercing kapcsán kialakult súlyos kórképekről – endocarditis (szívbelhártyagyulladás), toxikus shock szindróma, glomerulonephritis (vesegyulladás),  osteomyelitis (csontvelőgyulladás), májtályog – is olvashatunk az orvosi szakirodalomban (de nem kell megijedni, ezek előfordulása tényleg nagyon ritka).

A piercing helyi szövődményei:

Szemöldökben: Csak az oldalsó egyharmadba biztonságos a piercing behelyezése, mert középen fontos idegek, erek sérülhetnek.

Orrban: A porc alatti részbe helyezhető csak biztonságosan piercing.

Fülben: A fülkagyló felső részén a porc sérülése, gyulladása gyakori szövődmény – az elhalt porc eredménye a „karfiolszerű” fülkagyló.

Nyelvben: Azonnali mellékhatás az akár fulladást okozó nyelvduzzanat, vérzés, idegsérülés. Nyelvbe helyezett piercing esetén mindig rendkívül nagy a fertőzésveszély! Az ékszer folyamatosan irritálja a környező szöveteket. Sokaknak szinte újra meg kell tanulniuk beszélni, rágni, nyelni az idegen tárgy miatt. Az ízérzés egy része is elveszhet. A nyelv csúcsa súlyos esetben elhalhat és a kettéhasadt, villás  nyelv a kígyóéhoz hasonlóvá válhat. A fogak zománcának sérülése, a fog törése, a fogíny visszahúzódása és a fogak korai elvesztése lehet az ékszerviselés ára.

Mellbimbóban: Fiatal, még nem szült nőknek nem ajánlott a mellbimbó átfúrása, mivel a szoptatás a tejcsatornák elhegesedése miatt lehetetlenné válhat.

Köldökben:  A seb lassan gyógyul és az ékszer könnyen kiszakadhat, „vadhús „ keletkezhet.

Nemi szervek ékszerei: Az utóbbi években terjedő divat, egyesek örömszerző funkcióról számolnak be, míg mások arról, hogy az ékszerek bizony sokszor okoznak komoly problémát. A férfi húgycsövön áthatoló ékszerek vizelési, vagy akár közösülési képtelenséghez is vezethetnek, a női nemiszerveket díszítő gyűrűk valamivel kevesebb gonddal járnak. Ezekkel az ékszerekkel lehet a legkönnyebben sérteni a partner bőrét, nyálkahártyáját, ezért a nemi úton terjedő fertőzések átvitelét rendkívül megkönnyítik. Az ékszer könnyebben kiszakadhat, előfordult, hogy a kiszakadt piercinget a női partner kismedencéjében találták meg, de lenyelt, fogak közé beszorult ékszerekről is szólnak közlések.

Az orvosok általában előítélettel tekintenek a piercinggel díszített betegre (bár a fülbevaló-viseletet már régóta elfogadottnak tekintik), megelégelve a piercing okozta szövődmények nagy számát.

Bőrgyógyászként én a csupán a bőrbe helyezett piercingeket nem látom nagy problémának, hiszen – a tetoválással ellentétben – a megunt ékszer kivehető és helye szinte nyomtalanul beforr. A nyelv, mellbimbó (fiatal lányoknál) és a nemiszervek piercingjét kollégáim többségéhez hasonlóan nem javaslom. Fontos, hogy csak jó minőségű, garantált forrásból származó ékszert vásároljanak.

___

Dr. Körmendy Miklós bőrgyógyász-kozmetológus főorvos